Egy nap a mentésben – amit ritkán lát a külvilág
A mentés nem csak tevékenység – felelősség.
Egy állandó készenlét, egy csendes vállalás, amit nem hirdetnek óriásplakáton, de minden mozdulatban ott van.
Nálunk itthon három cica él: Pedro, Tofi és Sophia.
Ők nem „csak házi kedvencek” – ők a mentés szíve, a napjaink társai. Pedro bölcsen figyel, Tofi játszva tanít türelemre, Sophia pedig csendes nyugalmával vigyáz mindannyiunkra.
Ők hárman azok, akik eszünkbe juttatják: minden cica egyszer volt valakié… vagy senkié
De a munkánk nem ér véget a négy fal között.
Egy 18 fős kolóniát is gondozunk. 18 cica – különböző sorsokkal, különböző fájdalmakkal, de egy közös reménnyel: hogy valaki egyszer észreveszi őket.
Ők az utcán élnek. Esőben, fagyban, hőségben. Mi vagyunk számukra az egyetlen kapaszkodó: étel, orvosi ellátás, biztonság, és ha kell, menekülőút.
Nincs nap, amikor ne gondolnánk rájuk.
Nincs este, amikor ne számolnánk vissza: mindegyik megjelent? Mindenki evett? Van, akinek segítség kell?
A mentés nem mindig látványos.
Nem mindig boldog.
De minden pillanata valóságos.
Egy lépés a felelősség felé – azokért, akik nem tudnak szólni.
És néha egyetlen dorombolás is elég ahhoz, hogy érezzük: megéri.
Ez a mi napunk.
Három cica itthon. Tizennyolc az utcán.
És mi – emberek, akik nap mint nap újra kimondjuk: nem hagyjuk őket egyedül.